Az ökoturizmus fogalma lényegében a XX. századi tömegturizmus negatív hatásait csökkenteni akaró új utazási típus, melynek elődje a zöldturizmus volt. Több definíció is fellelhető de egyik fogalom sem hivatalos. Az ökoturizmus, a Természetvédelmi világszövetség definíciója szerint a következő:
„Az ökológiai turizmus, vagy ökoturizmus a környezetért felelősséget vállaló utazás és látogatás a viszonylag zavartalan természeti területeken, azok természeti, valamint jelen és múltbeli kulturális értékeinek élvezete és értékelése céljából, úgy, hogy kíméli azokat a látogatás hatásainak mérséklésével, valamint a helyi népesség társadalmi, gazdasági előnyökhöz való juttatásával.”
Az ökoturizmust nevezik zöldturizmusnak is, de a fenntartható turizmus talán jobban kifejezi a vendégforgalom és a környezettel való kapcsolatára vonatkozó komplexitást.
A sok definíció különbözősége azzal magyarázható, hogy megalkotóik különböző kontinensen találhatóak, és más szektorban tevékenykednek. Pár lényeges elemben mindenki egyetért.
Az ökoturizmus:
természeti területre irányul
odafigyel, hogy a turisták a környezetre, kultúrára ne legyenek negatív hatással
hozzájárul a helyi értékeknek a megőrzéséhez
igen komplex fogalom, amely többet jelent a természetjárásnál, vagy a gyalogos turizmusnál
A természetmegőrzés alapelvei:
Az elegendő méret elve (ahhoz, hogy valamit meg tudjak védeni, megfelelő méretű terület kell, amin a védelem érvényesül).
A „használó fizet” elv (aki bemegy egy nemzeti parkba, belépődíjat fizet –ebből tarják fenn a parkot).
A „károsító többet fizet” elv.
Komplementer elv (az ember számára az egységes környezet biztosítása. A környezet- és természetvédelem nem egymás szinonimái.).
Folyamat elv (a folyamatot kell fenntartani, amely megőrzi a rendszert).
A károsodások megelőzésének elve (ne okozzunk kárt).
Globális szemlélet elve (összes döntésemmel hozzájárulok az egész működtetéséhez).
Holisztikus elv (elfogadni, hogy az egésznek a része vagyok, és mint rész, hozzájárulok az egész működéséhez).
Az elővigyázatosság elve.
A fenntartható természet és racionális tájhasználat elve (olyan területen, ahol intenzíven nem lehet csinálni semmit, akkor ne foglalkozzunk vele, rendeltetésszerűen kell a területet használni, a természeteshez legközelebb álló haszonnövényt kell azon a területen termeszteni).
Az ökoturizmus megvalósításának stratégiája:
Az értékek teljes körű felmérése
A védelem céljának pontos meghatározása
A terhelhetőségnek a meghatározása
A meglévő, vagy tervezett turizmusformák számbavétele
A turizmusformák hatásvizsgálata
A meglévő, vagy várható terhelések meghatározása
A védelmi cél figyelembevételével a lehetséges formák kiválasztása
Ökoturizmushoz kapcsolódó fogalmak:
Ökológiai lábnyom: az ember hatása a bioszférára, a földre. Egy adott népesség természeti terhének mértékegysége. Az a földterület, amely a népesség által fogyasztott erőforrások és a kibocsátott hulladék általános szintjének a fenntartásához szükséges.
Környezettudatosság: olyan magatartásforma, amely az egyént felelős viselkedésre készteti az élhető környezet fenntarthatóságát szolgáló feladatok megvalósításában, és a természeti értékek megőrzésében.
